VESZPRÉM MEGYEI ÉLETRAJZI LEXIKON
Keresés \| Betűrendes mutató \| Rövidítésjegyzék	Lexikonok kezdőoldala

SZELEPCSÉNYI György, 1598-ig Porhonc, pohronci

( Nagyszombat, 1595. ? ?. - Litovica, [Morvaország], 1685. január 14. )

r. k. püspök, királyi helytartó, rézmetsző művész

Szegény, pásztorkodó családból származott. Hagyomány szerint szülőfaluja főterén ő is legeltette a disznókat, ahova később templomot építtetett. Rómába 23–24 éves korában érkezett, ahol 7 évig filozófiát és teológiát tanult. Hazatérve először septei plébános, de 1636-ban már esztergomi kanonok is. Földvári apátként volt jelen 1638-ban a nagyszombati zsinaton. 1642-ben szentgyörgymezei prépost és pilisi apát. A veszprémi püspökséget 1644. augusztus 7-én nyerte el. 1648. április 18-án áthelyezték a nyitrai püspökségbe. 1657-től kalocsai érsek. Az esztergomi érseki székbe 1666-ban emelték. Veszprémi püspöksége idején királyi kancellár és helytartó, egyben a kormányzótanács tagja. Sok fontos diplomáciai feladatot oldott meg, legtöbbször a törökökkel tárgyalt Budán és Konstantinápolyban. Hatalmas vagyont szerzett, melyet főként a török elleni harcra áldozott. Nagyszombatban, 1682-ben nemzeti zsinatot hívott össze. Az alkotmány felfüggesztése után elnöke a Wesselényi-féle összeesküvés ügyében Pozsonyban ítélkező, sok protestáns lelkészt elmarasztaló vészbíróságnak. Nagy kedvvel foglakozott a rézmetszéssel. Legismertebb műve Pázmány Péter portréja. Latin nyelvű vitairatokat írt. Istenes énekek címmel kiadta a magyar egyházi énekeket. Olaj, vászon arcképe a veszprémi érseki palotában. A máriacelli Szent László-kápolnába temették.
I.: MESZLÉNYI Antal: ~ prímás és Északmagyarország rekatolizálása, 1671–1675. Bp., 1935. – Markó. – MKtL XI. köt. – Szinnyei. XIII. köt. – ÚMÉL VI. köt. – ÚMIL 3. köt. – Varga. (Pfeiffer.: *Szelepcsény.)